"Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok." Mt 24:42

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR." Joel 2:32

 

 

 

 

 

Szenteltvíz

Beküldve: Imagyűjtemények

A szentelt vízről és az imák hatásáról c. füzet innen tölthető le.

 

 

Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve

Beküldve: Írások, tanulmányok

„A néped nem tért hozzám egész szívvel”

Ezeket a gondolatok egy atya küldte szerkesztőségünknek, aki azonban névtelenségben akar maradni, mert tudatában van annak, hogy ezek a gondolatok nem tőle származnak.

 

„Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus csodálatos szép élménye volt Magyarországnak, és külföldi vendégeinknek is.  A befejező szentséges körmenet végén a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki Kápolnába vitték. Ott a diakónus visszahelyezte a szentségházba. Egy jámbor idősebb hölgy 1962-ben mesélte el nekem, aki ott térdelt akkor a kis padban. ’Hirtelen arra eszméltem – mondta, hogy Jézus ott áll előttem teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem: Uram, ilyen gyönyörű ünneplést nyújtottunk Neked, és Te nem örülsz neki?’

’Az ünneplés nagyszerű volt – felelte Ő – de a néped nem tért Hozzám egész szívvel. Pedig, ha ezt megtette volna, megmentettem volna azoktól a szörnyű szenvedésektől, amelyek érni fogják.’ Ezzel a látomás eltűnt.” (Dr. Kovács L. P. Bánk OFM Magyarok Nagyasszonya Magyar Ferences Rendtartomány, 2000. 121, 122. old.)

Ugyancsak a megtérést kérte Szent István népétől a Szűzanya Gobbi atyának 1981 augusztus 16-án adott üzenetében. Ennek utolsó bekezdésében olvashatjuk: „Meg kell újulni, én népem a hitben, reményben, bűnbánatban és engesztelő szeretetben Isten iránt, szentségi Jézusom és Szeplőtelen Szívem tiszteletében, hogy a megújító Szentlélek alkalmas eszközeként betölthesd nagy szent boldogító hivatásodat a Teremtő Örök Atya dicsőségére a megváltás örök művének kiteljesedésére a szerencsétlen önmagát pusztító emberiség megmentésére és üdvözítésére.”

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak csodálatosan szép mottója volt: Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. Az emblémája szintén egyértelmű volt: a Lánchíd. Azt fejezte ki, hogy az Oltáriszentség áthidal minden szakadékot, amit az emberi szívek és népek között a bűn és a gonosz lélek okozott. Magyar népünk, sajnos, nem követte az utána következő drámai évtizedekben ezt a tanítást.

Karol Woytila főszereplője volt a lengyel és német püspöki kar közti kiegesztelődésnek. II. Szent János Pál pápa az ellene elkövetett merénylet után mondta: szívből megbocsátok annak a testvérnek, aki megsebesített.

Az Oltáriszentségben lévő Jézus, aki a Golgotán megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük, adott neki is erőt és akar adni mindannyiunknak, hogy kövessük őt. (Bizony oroszul sokan azért nem tanultunk meg, mert nem tudtunk felül emelkedni a sérelmeken.)

2003-ban, amikor Erdő Péter bíboros, miután egyházmegyéjét felajánlotta a Szűzanya Szeplőtelen, Szívének, meglátogatta a kíséretében lévő papokkal a Coimbrában való Lucia nővért. Amikor megkérdezték, mit üzen a papoknak, azt válaszolta, hogy legyenek szentek.

Az életszentségben döntő szerepe van a kiengesztelődés szentségének. Szent Pio atya ezzel kapcsolatban a következőket mondta. „Ha a gyóntató atyák úgy gyóntatnának, ahogyan kellene, akkor híveik is olyanok lennének, amilyennek a hívő embernek lennie kell.”

Egy alkalommal egy paptára megkérdezte Pio atyát, hogy mi a teendő a visszaeső bűnösökkel. Ő azt válaszolta: „Te nem teheted meg azt, amit én. Ám a bűnösnek, aki egy szokásos többször előforduló bűnnel tér vissza gyóntatószékedbe, megadhatod a feloldozást először… megadhatod még a második alkalommal is… ám amikor harmadszor kér ugyanarra a bűnre feloldozást, ha megadod azt, azzal meggyalázod a szentséget, amiért a Krisztus a vérével fizetett, és elárulod testvéredet.”

Pio atya számára nem létezett a bűnnel szembeni megalkuvás lehetősége. Napjaink emberének erkölcsi életében mély seb tátong, és ez nem más, mint a bűnnel szembeni kompromisszumra való hajlam. A mai egyház az üres templomoktól való félelmében nem követeli meg híveitől Krisztus törvényeinek hagyományos szigorú betartását. Pio atya nem engedett meg semmiféle kompromisszumot a bűnnel, vagy a bűnhöz való ragszkodással, bűnös szokásokkal szemben.

Az atya hajthatatlan volt, gyóntatószékében nem volt helye a vitának. A bűnös viselkedésre, cselekedetre nem fogadott el semmiféle enyhítő körülményt: a hazugság, a neheztelés, a harag, a keresztény kötelességek elmulasztása olyan ellenfelet kapott Pio atyában, aki arra indította az emberi lelket, hogy szálljon magába, és javítsa ki hibáit.

Egy emigráns paptól hallottam a 80-as években Ausztriában, aki fiatal korába Pio atyánál akart gyónni, de nem kapott feloldozást. Az atya őszintén elmondta, hogy egy bűnét rendszeresen gyónta. „De, úgymond nem voltam rá felkészülve, hogy el is hagyjam.”

Egy alkalommal egy fiatalasszony rákérdezésemre elmondta, hogy fogamzásgátló tablettát használ. Boldog VI. Pál pápa a Humanum Vitae-ben leírt tanítását képviselve mondtam neki, hogy ezt ne tegye. A következő gyónásnál elmondta, hogy nem tudta abbahagyni a tabletta szedését. Ismét kértem, hogy hagyja abba. Meg is magyaráztam, hogy ez a Teremtő Isten nővel kapcsolatos tervével való szembenállás, ami árt a nő testének és lelkének is. Amikor harmadszor is kidrült, hogy nem hagyta abba, akkor azt mondtam, csak akkor adhatok feloldozást, ha elhatározza, hogy ezt abbahagyja. Ezután megszületett a harmadik gyermek a család és a rokonság nagy örömére.

„Pio atya soha nem elégedett meg azzal, hogy levagdossa egy viselkedés vadhajtásait. A bűn gyökeréhez, az emberi lélek mélyére akart eljutni, és valódi megtérést követelt. A bensőnkből fakadó rossz számára nem létezett hely a Pio atya lelkivezetése alatt álló emberek életében, ki kellett azt irtani mindenkinek minden élethelyzetben, életkorban, és minden körülmények között. Ha bűnös vitatkozni próbált, vagy válaszolni akart az atya dorgálására, gyakran hallhatta a felszólítást: ’vagy te mész el, vagy én!” (az idézetek a Pio atya világa c. könyvből valók. Etalon kiadó, 2011 173-175. old.)

Szent Pio atyának földi életében egymillió lelki gyermeke volt. Most a mennyországból korlátlanul tudja ezt a hivatását gyakorolni. Ami hatalmas kegyelem, és különösen papoknak ajánlatos élni ezzel a kegyelemmel. Megkérhetjük, ’Szent Pio atya, légy az én lelkiatyám, fogadj el lelki gyermekednek!’

Ausztriában Oberpullendorfban redemptorista lengyel atyáktól hallottam kb. tíz éve, hogy az osztrák papok kigúnyolják őket, hogy szembe szállnak azzal a szomorú gyakorlattal, hogy az emberek úgy áldoznak hogy  nem gyónnak.

A Szűzanya Gobbi atya által adott üzeneteiben – amiket Ratzinger Bíboros, mint a Hittani Kongregáció prefektusa átvizsgált, és nem tiltakozott ellene –  kitér erre a szomorú tényre is. „A bűn annak az öröklött rendetlenségnek a következménye, amely sajnos megakadályozta, hogy ti is, úgy ahogy én, szeplőtelenül fogatassatok, és szülessetek. Mindnyájan ennek a nehéz és fájdalmas örökségnek a súlya alatt születtetek. A keresztelés pillanatában megszabadultatok tőle, de következményei megmaradtak. Oly törékennyé tesz benneteket, még könnyen elcsábít, és nem ritka, hogy a bűn áldozatául estek az életben. Az első tennivaló, a bűnt mint rosszat felismerni, és azonnal megbánni a szeretetnek tiszta és természetfeletti erejével. Sok gyermekem a bűnt, mint rosszat már nem ismeri fel, hanem gyakran úgy tekinti, mint valami jót, és hagyja, hogy átjárja szívét, lelkét és egész életét. Már nem képesek többé a bánatra, és megszokásból ennek a súlyos betegségnek a fertőzöttségében élnek.

Használjátok újra azt az orvosságot, amelyet Jézus irgalmassága készített számotokra: a kiengesztelődés szentségét! Ebben az időben szükségesebb, mint valaha, hogy gyakran gyónjatok. Ma a gyónás kezd eltűnni sok gyermekem életéből és szokásából. Ez annak a válságnak a jele, amelyet most az Egyház átél.

Általatok is szeretném visszaállítani, szeretteim, régi fényébe a kiengesztelődés szentségét az Egyházban. Azt kívánom, hogy minden gyermekem siessen a kegyelemnek és az isteni irgalomnak ehhez a forrásához. És titeket is felszólítalak, szeretteim, a gyakori gyónásra – lehetőleg minden héten. Kérlek, menjetek a gyóntatószékekbe és álljatok mindenkinek a rendelkezésére, akiknek, szükségük van erre a szentségre. Neveljetek minden hívőt ennek a szentségnek a fontosságára, mindenekelőtt abban az esetben, ha halálos bűn állapotában lennének.” (A nélkülözhetetlen gyógyszer, 1983. december 8.)

Bosco Szent János és Szent Pio atya is állította, hogy a nyolcadik napon a gyónás után már nem tudnak megmaradni a megszentelő kegyelem állapotában. A bocsánatos bűnöket is azért érdemes meggyónni, mert az esti lelkiismeretvizsgálatban való bűnbánat, és a szentmise eljén lévő közgyónás ezt a kegyelmet nem adja meg. Ezen az úton járt Szent II. János Pál pápa is, aki hetente gyónt nagy ünnepek előtt és azon túl is.

Egy alkalommal krakkói bíboros korában haragosan bánt egyik papjával. A pap távozása után leszólt a portára, hogy küldjék vissza az atyát, akinél szentgyónást végzett.

Szent II. János Pál pápának egyik csodálatos lelki hagyatéka a Világosság Rózsafüzér, amely Jézus Istenségét hangsúlyozza. Nem véletlenül panaszkodott XVI. Benedek pápa megválasztása után, hogy egy új arianizmussal állunk szemben, amely tagadja Jézus istenségét.  És ez annál veszélyesebb, mert nem nyíltan hirdetik, hanem a gyakorlatban nem adják meg az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusnak az imádás külső jelét.

A Világosság rózsafüzérének a harmadik titkát a szentatya a következőképpen határozta meg. Jézus meghirdeti az Isten országát és bűnbánatra szólít fel. Sajnos magyar nyelvterületen és másütt is elhagyták a megtérésre való felhívást, és ezáltal az evangéliumot hamisították meg. Jézus ugyanis azt mondta, hogy: Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa. Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)

A földi életünk egy állandó közeledést kell, hogy jelentsen a Jézushoz, a világ világosságához, aki szomjazza a viszont szeretetünket, és halálunkkor magához akar ölelni a mennyei dicsőségbe . Minél közelebb van valaki a fényhez, annál inkább látja a legkisebb hiányosságot is a ruháján vagy a testén. Halhatatlan lelkünkkel is hasonló a helyzet. Szent II. János Pál pápa egész élete a Szűzanya Szeplőtelen Szívében egy állandó közeledés volt Jézushoz.

Nagyon fontos, hogy a Szentlélek irányításával megtaláljuk a megfelelő szentírási mottót és emblémát amely kifejezi a magyar egyház és a világegyház szükségletetit és várakozását, de amit az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus is bizonyította, a jó mottó és embléma nem elég, mert Jézus Mária Országának az egész szívvel való megtérését várja.

 

 

 

Jézus Szentséges Szívének ünnepe.

  Égi kegyelmek zápora

2016. 06. 05, Vasárnap (Mezőkövesd)

Lelkem a Mennyben járt, és láttam az angyali seregeket a szentekkel együtt, hogy miként imádják, tisztelik az Úr örök és titokzatos szívét. Ez az isteni szív oly hatalmas volt, hogy a lándzsa által okozott mély sebet is szemlélni lehetett közelről. Még most is hallom fülemmel, ahogyan Jézus szíve dobog. Ez a szív él, nem halott! Láttam milyen folyamat megy végbe ebben a szentséges szívben. Amikor a világ egy pontján szentmisét mutatnak be, és gyóntatnak, akkor Jézus Szívsebe megnyílik, a belőle kifolyó vér és víz ráhull a gyóntatóra és a bűnbánó gyónóra. A mi Urunk fenséges szeretetével átöleli felszentelt fiát az Ő irgalmával, szeretetével és azt mondja a fülébe: „Légy irgalmas, ahogyan Én is irgalmas vagyok hozzád, amikor bűnbánattal könyörögsz megbocsátásomért! Te az eszközöm vagy. Amikor leperegnek rólad az emberek által megvallott vétkek, tudd, hogy Én működöm benned. Egyetlen pap fiamnak sem ajánlom, hogy a vétkekben elmerüljön, mert akkor ő maga is meglátja a vétkek sötét mélységeit. Ó, te lélek, micsoda gyötrelem és kín a sátánnak látni, ahogyan a bűnösökről lehullnak a vétkek láncai és szabadok lesznek! Ne csodálkozz, hogy a gyóntatószékben is alkalmat talál arra, hogy megzavarja felszentelt szolgáim lelki nyugalmát! Böjtölj és merülj el az imádságban, ahogyan a szentek is tették pl. Pio atya, Vianney Szent János! Ó, milyen nagy kínszenvedést jelent Nekem, amikor zárva látom a gyóntatószékeket szentmise előtt, alatt és után! Azok a papok, akik nem gyóntatnak, nem tudják, hogy mitől fosztják meg gyermekeimet! Amíg bűn van a világban, mindig lesz olyan lélek, aki gyónni akar, mert az Én kegyelmem sosem apad el. Az apokalipszis idejét élitek, ezért még inkább nélkülözhetetlen a bűnbánat szentsége.”

Láttam, hogy a szentáldozás során hogyan egyesül az ember szíve az isteni szívvel. Jézus szívét kívül-belül átjárta a szeretet tüze egészen különleges módon. Olyan volt ez a szív, mint hatalmas tűzgolyó, ami árasztotta magából a lángcsóvákat. Amikor közeledett az ember gyenge és törékeny szívéhez, akkor egyre kisebb lett. Isten olyan tapintatos, hogy nem akarja, hogy féljünk Tőle és belehaljunk az egyesülésbe. Vannak szentek, akik belehaltak. Jézus azt mondta róluk: „Ők ékes jelei annak, hogy szeretetem mindenekfölött álló és képes megszüntetni a test minden érzékelését anélkül, hogy megsemmisítené. Az Én szeretetem örök, és halhatatlan, ezért csak egy halhatatlannal egyesülhet. Ha nem lenne lelketek, miként az állatoknak, akkor nem részesülhetnétek ebben az egyesülésben, mert nem alacsonyítom le Magamat ahhoz, ami nem az Én képmásom. Ó, nem is tudjátok, hogy megtestesülésem milyen felülmúlhatatlan ajándékot jelentett az ember számára! Születésemkor az egész teremtett világ megrendült, ahogyan kereszthalálom és feltámadásom pillanatában is. Emberségemmel felemeltem az embert abból, amivé lett az első bűn óta. Én vagyok a második Ádám, aki visszaszerezte nektek az istengyermekséget, amit annak idején Ádám és Éva elvesztett. Az angyalok halhatatlanok, nincs anyagi testük, ám teljes ismeretük van a Szentháromságról. Ők nem áldozhatnak, mert mindenben részesültek és nincs szükségük rá, míg ti törékeny testben vagytok, amiben lelketek rejtve van. Ha lelketek nem táplálkozik Velem, akkor a testtel együtt elenyészik. Én nemcsak a lelketek számára hoztam el a szabadulás ajándékát, hanem a testeteknek is. Feltámadásom csodálatos jele annak, hogy Atyám a testeteket is ugyanúgy fel akarja emelni, mint a lelketeket. Mert az első emberpár hasonló állapotban élt az Édenkertben, ám az Én halálom és dicsőségem magasabbra emelte az embert, mint amilyen eredeti állapotában volt. Gyermekem, a bűn lealacsonyít titeket az állatok szintjére, sőt még őket is túlhaladjátok. Az állat ösztönnel él, de az ember értelmet kapott és szabad akaratot. Ha az ösztönök uralkodnak az emberen, akkor megismeri a bűn legsötétebb oldalát, és nem fog tudni onnan kijönni, csak az Én kegyelmemmel. Legyetek lelki, és ne testi emberek, ahogyan Szent Pál tanítja nektek! Vágyakozzatok a tökéletes jó után, és ne szüntessétek meg egy pillanatra se kéréseiteket, hogy ez a vágy el ne múljon bennetek! Én táplálom bennetek ezt a vágyat, és gyújtom lángra szíveteket. A sátán erre képtelen lenne, mert ő az ellenkezőjét akarja, ennek a jóra irányuló vágynak a megszüntetését. Boldog az az ember, aki nem veszi le tekintetét Rólam! Édesanyám így cselekedett, és ez tartotta meg őt a legnagyobb szorongattatásban is, amikor Engemet el kellett veszítenie. Merüljetek el Édesanyám hitében, amit Magam alakítottam tetszésem szerint. Az ő hitéhez hasonuljatok, mert tökéletes Évaként követendő példát nyújt nektek.”

Később láttam a feltámadt, megdicsőült Jézust az oltár fölött, és szívéből a világossága sugarai áradtak ki minden magyar emberre. Az Úr hallgatta a himnuszokat, a Te Deumot és azt mondta: „Ez az Én szeretett népem, akiben kedvemet lelem.” És szívéből elővett egy fényes magot, amit elrejtett a magyar földben e szavakkal: „Ez a föld Édesanyámé, és azt akarom, hogy bő termést hozzon. Kegyelmem felemeli a magyarokat, amíg látom e különleges tiszteletet és hódolatot a Két Szent Szív iránt. Ti nemcsak engesztelő nép vagytok, hanem zarándok nép is. Ismeritek mit jelent bűnbánatot tartani, vezekelni és kitartani. Imádkozzatok vezetőitekért, hogy tartsák szemük előtt a szép magyar hagyományokat, amelyek elvezetnek az igazi hazaszeretetre. Mindahányszor elhangzik himnuszotok, Én felemelem szíveteket Atyámhoz, aki áldását adja rátok. Az áldás a kegyelmek fölött áll, mert általa Atyám elismer titeket és megőriz benneteket az Ő útján, hogy tervét véghezvigye rajtatok keresztül. Mindazok, akik kegyelmi állapotban áldást mondanak, bizony mondom nektek, hogy megfékezik az átkok erejét. Az átkok a bűnnel születnek, és a sátán karizmaként is nyújthatja az átkozódást övéinek. Ugyanis tudja, hogy átkok által is feltépődnek az alvilág pecsétjei és a földre hozhatja seregeit, akik azzal a szándékkal jönnek, hogy ártsanak és elpusztítsák mindazt, ami jó. Én, mint a magvető elvetettem a magot a ti földetekbe, ami jó földbe hullott. Ez a mag kikel és ki fog fejlődni, hogy bő termést hozzon. Legyetek óvatosak, mert a sátán bármelyik pillanatban kitépheti szívetekből tanításaimat! Törekedjetek arra, hogy magatokévá tegyétek az Én igéimet, ahogyan apostolaim is. Egy igazi kereszténynek jól kell ismernie a Szentírást, hiszen maga a sátán és angyalai tökéletesen tudják a részleteit. A harcban csak úgy győzedelmeskedhettek, ha belekapaszkodtok az Én igéimbe és felfegyverkeztek velük.”

Mária Magdolna.

 

 

 


A sátán négy kedvelt taktikája.

Minden mérkőzésben, így a szellemi harcban is fontos, hogy kiismerjük az ellenfél taktikáját.

 

1. Megtévesztés

Jézus figyelmeztetése szerint a sátán „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Üres ígéretekkel ámítja az embert. Azt hazudja, hogy boldogabbak leszünk, ha elkövetünk valamilyen bűnt vagy megtagadjuk az igazságot. Ám bármilyen örömet hoz is a bűn, az öröm csak egy ideig tart, azután elmúlik. Viszont szinte minden bűnös cselekvésből súlyos szenvedések fakadnak. Sokszor tapasztaljuk ezt, mégis felülünk a hitegetésnek

Megtéveszt azzal is, hogy bonyolítja a dolgokat, különösen a gondolatainkban. Így próbálja elhomályosítani az alapvető igazságot kétes tetteinkkel kapcsolatban. Sugallatára körmönfont kibúvókat keresünk: különféle nehézségeket, kivételeket, esetleges szívfacsaró következményeket hozunk fel annak igazolására, hogy amit teszünk, helyes és jó.

A szavak manipulálásával is megtéveszt. Így lesz a magzat feldarabolása és megölése „reproduktív szabadság”, a paráznaság „együttélés”, a fajtalanság „meleg életstílus”. Ragyogó hitünk ősi bölcsessége így válik „sötétséggé” és „tudatlansággá”, a házasság több ezer éves intézményének újradefiniálása pedig a „házasság szabadságává”. A sátán csúsztatásai nyomán könnyebben mondjuk, hogy „nem olyan súlyos” az, amit Isten bűnnek nevez.

Az információ özön is a sátáni megtévesztés eszköze. Az információ nem azonos az igazsággal. Lehet adatokat ravaszul úgy összeállítani, hogy hamis megállapításokat támasszanak alá. Lehet tényeket és számokat úgy hangsúlyozni, hogy elsikkadjanak a másik oldal igazságai. Így az önmagában igaz információ is a megtévesztés eszköze lehet. A hírközlő média és más hírforrások sokszor azzal gyakorolják leginkább a hatalmukat, amiről hallgatnak.

2. Megosztás

A sátán neve görögül diabolosz, a diaballein igéből, ami azt jelenti: szétdobálni. Jézus viszont szenvedése előestéjén azért könyörgött, hogy egyek legyünk (ld. Jn 17,22). Imája és a kereszten véghezvitt műve arra irányult, hogy megszüntesse a sátántól eredő széthúzást.

A sátán megosztó tevékenysége a saját lelkünkben kezdődik. Egymásnak feszülnek nemes, alkotó, jó szándékaink és alantas, bűnös, romboló indulataink. E küzdelemben sokszor úgy érezzük, kettészakadunk – ahogy Pál apostol írja: „nem a jót teszem, amit akarok… bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.” (Róm 7,19-21) A benső megosztás a sátán műve. Jézus pedig a Lélek szerinti élettel ajándékoz meg, amelyben megszűnik a meghasonlás (Róm 8).

A belső egységünk elleni támadás számos külső megosztottságban gyűrűzik tovább. A széthúzást sok minden táplálja: harag, régi sérülések, neheztelés, félelmek, félreértések, kapzsiság, gőg, erőszakosság, türelmetlenség – s a sátán alaposan kihasználja valamennyit. Azt sugallja, hogy tökéletesebb, kívánatosabb embereket keressünk; ezért aztán sokan elhagyják házastársukat, családjukat, templomi közösségüket, abban a hiú reményben, hogy máshol tökéletesebb embereket és helyzeteket találnak.

A sátán célja mindig az, hogy széthúzást idézzen elő bennünk és körülöttünk. Jó, ha felismerjük, hogy bármi miatt küzdünk másokkal, valójában egyetlen közös ellenségünk van, aki egymás ellen akar fordítani és tönkre akar tenni valamennyiünket. „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) A torzsalkodók mindjárt kibékülnek, ha az ajtajuknál fegyveres rabló motoz. Vegyük észre a rablót, és tegyük félre a jelentéktelenebb viszálykodásokat!

m11

3. Elterelés

Legfőbb célunk Isten és a ránk váró mennyei boldogság. A sátán mindent megtesz, hogy e legfőbb, igazi célunktól eltereljen. Egyeseket túlzottan a világ mulandó dolgai felé fordít: olyan elfoglaltak, hogy nincs idejük imádkozni, templomba menni, lelkileg táplálkozni, a ránk váró örök valóságra gondolni.

Másokat mulandó dolgok miatti félelelmre késztet. Ezer földi dolog miatt nyugtalankodnak, ám közben megfeledkeznek az egyetlen félnivalótól: a ránk váró ítélettől. Jézus így int: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10,28). Vagyis ha egyetlen félelmünk az, hogy el ne veszítsük Istent, akkor egyéb félelmeink megfelelő perspektívába kerülnek, sőt talán meg is szűnnek.

A sátáni elterelés lényege: jelentéktelenebb dologokra irányítja a figyelmünket, hogy ne azzal foglalkozzunk, ami igazán fontos, vagyis erkölcsi döntéseinkkel és egész életünk irányával. Mindig a legfontosabbat tartsuk hát szem előtt, és ne engedjük, hogy lényegtelen dolgokra terelődjön a figyelmünk!

4. Elkedvetlenítés

Jó, ha a keresztény ember magas célokat tűz maga elé. A sátán azonban ezt a jót is mérgezni próbálja. A magas célokhoz ugyanis hosszú út vezet. Nem jönnek azonnal a kívánt eredmények. Így a sátán kísértése nyomán könnyen türelmetlenné és szeretetlenné válunk magunkkal és másokkal szemben. Egyesek annyira elkeserednek saját maguk vagy mások miatt, hogy feladják a megszentelődésért folytatott küzdelmet. Mások elhagyják az Egyházat, amiért oly sok hibát látnak tagjaiban. (Mintha valaki otthagyná az edzőtermet, mert ott sok kövér embert lát.)

A sátán azért is tudja kedvünket szegni, mert céljaink általában nem végesek. Mindig lehet tovább fejlődni, többet tenni. Itt lép közbe a sátán. Ha ugyanis lehet többet tenni, azt úgy is felfoghatjuk, hogy mindeddig nem tettünk eleget. Ezzel próbál letörni: azt sugallja, hogy teljesíthetetlen követelményeket állítsunk magunk elé.

Olyan egyszerű dolgokkal is próbálja elvenni a kedvünket, mint a kimerültség, a mindannyiunk által megtapasztalt személyes kudarcok, gyengeségek és sok más akadály, ami hozzátartozik emberi állapotunkhoz és ahhoz, hogy bukott világban élünk, ahol korlátozottak az erőforrások.

A sátán azért akar kedvetlenné tenni és elkeseríteni, hogy feladjuk a küzdelmet. Mesterkedése ellen egyedül az alázat vértez fel. Az alázat az önmagunkkal kapcsolatos igazság elfogadása. Megtanít, hogy lassan, lépésenként haladunk előre; hogy tényleg vannak hibáink, és hogy olyan világban élünk, amely messze nem tökéletes.

Érdemes mindezt alázattal átgondolnunk. Erősebben fogunk Istenre támaszkodni, és egyre jobban fogunk bízni gondviselő segítségében. És érdemes megjegyeznünk a sátán négy gyakori taktikáját. Ha felismerjük, megtettük az első lépést, hogy le is győzzük.

(Forrás: Christianae, párKatt.hu, Msgr. Charles Pope-nak Fr. Louis Cameli: The Devil You Don’t Know (A sátán, akit nem ismersz) című, 2011-ben megjelent könyvéről írtösszefoglalója alapján)

 

A POKOLRÓL

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/06/egy-nyugalmazott-puspok-elmagyarazza.html

" Nem hiszem, hogy létezik a pokol. Történetesen hiszek a hálál utáni életben, de nem gondolom, hogy van olyan dolog, mint a jutalom és a büntetés. A vallás mindig is az irányításról szólt, és ez olyasvalami, amit az emberek nem igazán értenek meg. Ez egy bűntudat előállító, irányító vállalkozás. És ha van a mennyország, mint olyan hely, ahol megjutalmaznak a jóságért,és a pokol,ahol megbüntetnek a gonoszságért,akkor egyfajta irányítással rendelkezel az emberek felett. Így hozták létre ezt a tüzes helyet, amely a szó szoros értelmében a frászt hozta egy csomó emberre az egész keresztény történelem során. És ez része egy irányító taktikának."
 

Katolikus Egyház Katekizmusa

IV. A pokol

1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete" (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [629] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor -- saját szabad választásunk révén -- tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük "pokolnak".

1034 Jézus gyakran beszél az "olthatatlan tüzű" "gyehennáról", [630] amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el. [631] Jézus súlyos szavakkal hirdeti: "az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket" (Mt 13,41--42), és Ő fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet:"Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!" (Mt 25,41).

1035 Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökké tartó voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a pokolba jutnak, ahol a pokol kínjait szenvedik, "az örök tüzet". [632] A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik.

1036 A Szentírás kijelentései és az Egyház tanítása a pokolról meghívás a felelősségre, mellyel az embernek örök sorsát szemmel tartva kell élnie a szabadságával. Ugyanakkor sürgető meghívás a megtérésre: "A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt" (Mt 7,13--14):

"Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk, és ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tűzre távoznunk, a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz." [633]

1037 Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; [634] ehhez ugyanis az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell. Az Egyház az eucharisztikus liturgiában és hívei mindennapi imáiban kéri Isten irgalmát, aki "nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenkit bűnbánatra akar téríteni" (2Pt 3,9).

"Kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelődve ezt az áldozati adományt tőlünk, szolgáidtól és házad egész népétől. Irányítsd a te békédben életünk napjait, ments meg minket az örök kárhozattól, és végy föl választottaid körébe." [635]

http://albertgallery.eu/documents/pokol.pdf

A Tisztítótűz nem egy olyan hely, ahova, ha bementek, elégedettek kell, hogy legyetek

2011. október 7., péntek, 21:45

Drága szeretett leányom, azért küldök ilyen sok üzenetet gyermekeimnek, hogy segítsen lelkük felkészítésében, mert ez eddig nem volt számukra lehetséges.

Sok gyermekem még nem olvasta a Szent Bibliát sem, de még a Tanításaimat sem ismerik.

Szent szolgálóim több időt fordítanak arra, hogy Tanításaimnak arra a részére összpontosítsanak, amelyikben Én arra kérlek benneteket, hogy szeressétek felebarátaitokat, ami jó dolog. Arról azonban nincs szó, hogy milyen következményekkel kell szembesülniük, ha az Atyát elutasítanák. Miért tagadják szent szolgáim a Pokol létezését és miért festenek a Tisztítótűzről rózsaszínű képet?

Gyermekeimnek sok jó dolgot tanítottak az Egyházról, amelyek Isten Dicsőségét, a Mindenható Atyáét hirdetik. Sajnos, a Tisztítótűz és a pokol létezését annyira leértékelik, hogy gyermekeim már azok létezésének tudatával is megelégszenek.

Gyermekeimet a Sátán létezésével is félrevezetik. Sok felszentelt szolgám még a sátán létezését is tagadja. Oh, milyen butaság az, hogy azt kell elhinniük (gyermekeimnek), hogy meg kell erősíteniük a hitüket, de anélkül, hogy ismernék, vagy megértenék a valódi igazságot a Sátán hatalmáról.

Szent szolgáim irányításának hiánya eredményezte, hogy a gonosz annyira kivirágzott a világban, melyet csak az ima által lehetett volna megakadályozni. Szent szolgáim vaksága miatt a Sátánnak meg lett engedve, hogy egy bizonyos időre, ezen a földön szabadon mozoghasson. Ha gyermekeim tisztában lettek volna azzal a pusztítással, amelyet a Sátán okozott, akkor sokkal erősebb lett volna az imájuk, és ez által a Sátán befolyása is gyengébb lett volna.

A Tisztítótűz létezése

A Tisztítótűz létezését félreértik. Sokan azt hiszik, hogy ez egyszerűen csak egy tisztulási folyamatnak a várakozási ideje, még mielőtt a lélek a Mennyországba bemehetne, mivel ezek a lelkek a haláluk időpontjában, lehet, hogy nincsenek kegyelmi állapotban. Gyermekeim, a Tisztítótűzben több szint létezik. Ott minden lélek a sötétség égő érzését éli át, mely annál erősebb, minél lejjebbi szinten van. Ez azt jelenti, hogy azok a lelkek szenvedik el a legerősebb égő szenvedést, akik épp, hogy elkerülték azt, hogy a pokolra jussanak. Annak ellenére, hogy a Tisztítótűzből minden lélek végül is Atyám birodalmába kerül, ez mégsem olyan hely, ahová, ha gyermekeim bemennek, elégedetteknek kellene lenniük. Ezért a bűnt le kell győznötök és olyan gyakran, ahogyan lehetséges, keresnetek kell a megbocsátást (gyónást), hogy a kegyelmi állapotban maradhassatok. Emiatt mindig be kell tartanotok a Tízparancsolatot. Imádkoznotok kell a Tisztítótűzben szenvedő lelkekért, mert imáitok nélkül ők az Utolsó Ítélet napja előtt nem is jutnának be a Mennyország Királyságába.

Most itt az ideje, gyermekeim, hogy szembenézzetek az igazsággal.

Imádkozzatok azért a kegyelemért, amelyre szükségetek van, hogy mentesek legyetek minden bűntől, úgy, hogy a Mennyországba bemehessetek. Minden nap legyetek készen, mert ti nem ismeritek a már létező és rátok váró terveket. Azért adom nektek ezt az üzenetet, hogy az igazság tiszta legyen előtettek. Ezeket a fontos üzeneteket (a Tisztítótűzről és a pokolról) az évtizedek során, nem mutatták be egyértelműen nektek. Nagyon fontos, hogy jól legyetek felkészülve.

Ha mindennap, délután 3 órakor, elimádkozzátok az Irgalmasság Rózsafüzérét, akkor halálotok pillanatában közbe fogok értetek lépni és Irgalmasságomat megmutatom nektek, függetlenül attól, hogy milyen nagy bűnösök lennétek. Ezeket azért mondom nektek, mert szeretlek benneteket, nem azért, hogy megijesszelek benneteket, hanem mert családjaitok számára a való igazságot kell, hogy hirdessétek.

Ma az Én Szavam egyszerűen csak egy emlékeztetés az Igazságra, amelyet a tolerancia maszkja mögött megvontak tőletek.  Ez hasonlít egy kicsit ahhoz a szülőhöz, aki elkényezteti gyermekét, mert annyira szereti őt. Amikor a szülő túl táplálja gyermekét, akkor a gyermek egészsége kárt szenved. De a szülő továbbra is eteti a gyermeket, amit a gyermek már megszokott a félreértett szeretet miatt. Ez a gyermek romló egészségi állapotához vezethet. Ez a gyermek tudatlan azzal szemben, hogy melyek az egészséges élelmiszerek, mert ő ezekről semmit sem tud. Ezt sohasem mondták el neki.

Menjetek most és mondjátok el testvéreiteknek az Igazságot a Pokolról és a Tisztítótűzről, még mielőtt túl késő lenne. Mert ha ezt nem ti teszitek meg, akkor senki sem fogja megtenni.

A ti Tanítótok és Isteni Megváltótok

Jézus Krisztus.

A lelkek milliárdjai vannak már a Pokolban, akik életük során szégyentelenül elutasítottak Engem

2012. október 20. szombat, 23:20

Drága szeretett leányom, az a látomás, melyet jóváhagytam számodra, hogy tanúja lehess az elmúlt éjjel, lelkiséged megerősítésére szolgált, és hogy megmutassa neked a halál utáni élet Igazságát.

A halál utáni első órában a Sátán elküldi démonait, hogy megkísértsék a lelkeket, még ebben a szakaszban is.

Arra csábítja őket, hogy utasítsák el a Tisztítótűz állapotát. Ő ugyanazt teszi azokkal is, akik a kegyelem állapotában haltak meg, akik a Mennyországba voltak szánva.

Megmutattam neked azt a sebességet is, amellyel a lelkek a Pokolba merültek, és a szörnyű üldöztetést, mellyel szembesültek, hogy figyelmeztethesd azokat, akik nem hisznek létezésében.

Milliárdnyi lélek van már ott, és minden pillanatban oly sokan lépnek be, ami úgy jelent meg előtted, mint hulló csillagok zápora, mint a jégeső, mely a tüzes tóba esik.

Megmutattam neked a sokkot is, és azoknak a lelkeknek az örömét is, akik az utolsó pillanatban lettek kihúzva és megmentve. Ez annak a szenvedésnek köszönhető, melyet az önmagukat felajánlott lelkek fogadtak el, az ilyen lelkeknek aPokol tüzétől való megmentéséért.

Először a rémületet láttad és aztán a félelmet az arcukon, amikor a végső nyughelyük Igazságát sejteni kezdték. Aztán, amikor felfogták, hogy ettől megmenekültek, az az öröm az arcukon is meg volt mutatva neked.

A lelkek milliárdjai vannak a Pokolban, akik szégyentelenül elutasítottak Engem földi életük során. Sokan elegáns, intelligens emberek voltak, befolyással rendelkező pozícióval a világban, akik nagy erőfeszítést tettek arra, hogy Isten Szava ne kerüljön meghallgatásra. Sokan, több ezer ártatlan ember meggyilkolásának elrendeléséért voltak felelősek. Ők kivégezték Isten gyermekeit anélkül, hogy egy szikra bűntudat is lett volna a szívükben. Ők aljas cselekedeteket követtek el, beleértve a szexuális perverzitásokat is, melyek sértőek Isten számára és iszonyattal töltik el.

Sokan a világi tevékenységeiken keresztül, üldöztetést okoztak Isten Egyházai ellen, és egyes esetekben fekete miséken csatlakoztak az ellenséghez, ahol ők a fenevadat imádták.

Ezek azok a lelkek, akiket te megmentesz leányom. Azokat, kiknek megfeketedett a lelkük, és kőszívűek.

A Pokolban tízszer több lélek van, mint a Tisztítótűzben. A lelkek milliárdjai a Pokolban – mind különböző szinteken -,sokkal többen vannak azokhoz képest, akik a Mennyországban vannak, minden egyes lélekre számítva harmincháromszor többen.

Nem könnyű a Mennyországba bejutni, sok elkötelezettség kell a lelketek felkészítésére, hogy belépjetek kapuin.

Ez az Igazság ideje. Az Igazság nem mindig kellemes, de szükséges Isten minden gyermeke számára, hogy megértse ezeket.

Az Én Irgalmasságom azonban nagy. Amennyiben azt a magatok számára kéritek, imáitok válaszra találnak. Amennyiben mások lelkének megmentésére kéritek, különösen haláluk órájában, felkérésetek meghallgatásra talál. Ha nem kéritek Irgalmasságomat, akkor nem kaphatjátok meg.

A Nagyfigyelmeztetés idején Irgalmasságom az egész Földre kiárad. Akkor kérnetek kell Tőlem Irgalmasságomat, hogy megvédjen benneteket.

Akik elutasítják Irgalmasságomat, az a saját akaratuk szerint lesz.

Irgalmasságom bőséges, mégis oly kevesen kérik azt.

Jézusotok

 

 

 

 

 

14. Az egyház nem azt tanítja, hogy létezik örök kárhozat?

 

14. Az egyház nem azt tanítja, hogy létezik örök kárhozat?

Forrás: The way of the Church is not to condemn anyone for eternity

Nem az az Egyház útja, hogy bárkit is örökre elítéljen

Vannak bizonyos kényelmetlen dolgok, amelyeket legszívesebben el szeretnénk felejteni, annak érdekében, hogy könnyítsünk helyzetünkön. Bár, bizonyára semmi előny nem származik ebből a mentalitásból, sokan mégis ragaszkodnak hozzá, azt gondolván, hogy az igazság szívós tagadása által az megszűnik létezni.

Néhány hónappal ezelőtt, bizonyos, kétes vallásosságú újságok, cikkeket közöltek, olyan hírösszefoglalókkal, mint: ‘Ferenc pápa felülvizsgálja a pokol létezését’, ‘Létezik örök pokol?, Ferenc pápa hajlik, hogy ezt az eszmét felülvizsgálja.’ vagy ‘Ferenc pápa felülvizsgálja a pokolban való örök bűnhődés dogmáját.’  Ennek az idegenszerű elméletnek az alátámasztására, ezen cikkek – mentesek az igaz intellektuális épségtől – Ferenc pápának egy olyan kijelentésére hivatkoztak, amit egy misében tett, együtt azokkal a bíborosokkal, akiket a legutolsó bíborosi konzisztóiumon kreált.

Mivel olyan igazságokról van szó, amelyeket egy valódi pásztor a legerőteljesebben kell, hogy prédikáljon, – ha mi tulajdonképpen a lelkek megmentéséért akarunk munkálkodni, – helyénvaló, hogy feltegyünk magunknak néhány kérdést: Bármilyen esetben megváltoztathatja-e a pápa a kinyilatkoztatott igazságot? Lehet, hogy az Egyház nem ítélhet el senkit örökre, de mit tehet Isten? A pokol megszűntét kell hirdessük? A halál után tud-e valaki, bármit is megbánni? Vajon Isten, a jó, valóban büntet örökre?

FERENC:

Az Egyház útja nem az, hogy bárkit örökre elítéljen.  (Homily at Mass with the new Cardinals, February 15, 2015)

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Tartalomjegyzék

A Szentírás

– Örök ítélet Krisztus szavaiban

Konstantinápolyi Zsinat (543)

– A démonok és az istentelen emberek büntetése örök.

A Katolikus Egyház Katekizmusa.

– Olthatatlan tűz vár azok számára, akik nem akarnak hinni és megtérni.

– Azok lelke, akik halálos bűn állapotában halnak meg, alászáll a pokolra, és ott örökké szenved.

A Katolikus Egyház Katekizmusának a Kompendiuma.

– Miben áll a pokol?

Trienti Katekizmus

– Az elítélteket tisztátalan lelkek kínozzák örök és olthatatlan tűzben.

II. Vatikáni Zsinat

– Amikor vége lesz a világnak, akik gonoszat tettek, előjönnek és feltámadnak az ítéletre.

II. János Pál pápa

– A pokol és örök kárhozat: azok állapota, akik véglegesen visszautasítják az Atya irgalmát.

XI. Pius pápa

– Jézus kijelentette a zsidóknak, hogy az Atya neki adott át minden bírói hatalmat – hogy ítéletet hozzon, amely alól senki sem mentes.

XII. Pius pápa

– A legnagyobb kegyvesztés a súlyos bűn, amely által a bűnös méltó az örök büntetésre.

– Az Egyházé a szent kötelesség, hogy Isten és ember előtt hirdesse, és enyhítés nélkül tanítsa a pokol létezését.

A III. Velencei Zsinat (855)

– Örök harag és felháborodás: azokra, akik nem engedelmeskednek az igazságnak.

Nemzetközi Teológiai Bizottság

– Az Egyház hisz abban, hogy az örök kárhozat vár azokra, akik súlyos bűnökkel terhelve halnak meg.

I. Pelagius pápa

– A bűnösöket az örök, olthatatlan tűzre adják, ahol vég nélkül fognak égni.

Bellarmin Szent Róbert

– A halál után nincs lehetőség a megbánásra, és a poklon kívül nincs hely a törlesztésre.

Liguori Szent Alfonz

– Az Isten irgalmába vetett meggondolatlan bizalom több lelket juttat a pokolba, mint az Ő igazságossága

Aquinói Szent Tamás

– A semmirekellők ítélete keserű, igazságos és örökké tart.

Szalézi Szent Ferenc

– Ami a poklot elviselhetetlenné teszi az az, hogy az örök szenvedés örök kétségbeesést szül.

Sziennai Szent Katalin

– Aki nem változtat az életén, annak dorgálással és szemrehányással teli örök ítéletben lesz része.

Lyoni Szent Irenaeusz

– Ők (a bűnösök) maguk az okai, a bennük lakó örök sötétségüknek.

 

Szentírás

– Örök ítélet Krisztus szavaiban

Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. 42Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. (Mt 13, 41-42)

Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. (Mt 25, 41)

Konstantinápolyi Zsinat (543)

– A démonok és az istentelen emberek büntetése örök.

9. KánonHa valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 411 Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban)

 

Katolikus Egyház Katekizmusa

– Olthatatlan tűz vár azok számára, akik nem akarnak hinni és megtérni.

Jézus gyakran beszél az “olthatatlan tüzű” “gehennáról”, amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el. Jézus súlyos szavakkal hirdeti: “az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket” (Mt 13,41–42), és Ő fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet (KEK 1034)

– Azok lelke, akik halálos bűn állapotában halnak meg, alászáll a pokolra, és ott örökké szenved.

Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökkétartó voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a pokolba jutnak, ahol a pokol kínjait szenvedik, “az örök tüzet”. A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett, és amire vágyakozik. (KEK 1035)

Katolikus Egyház Kompendiuma

– Miben áll a pokol?

1033-1035; 1056-1057

Azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, aki egyedüli élete és boldogsága az embernek, s az ember erre az életre és boldogságra lett teremtve és erre vágyott. Krisztus ezt ezekkel a szavakkal fejezi ki: „Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre” (Mt 25,41) (Katolikus Egyház tanításának kompendiuma 212)

Trienti Katekizmus

– Az elítélteket tisztátalan lelkek kínozzák örök és olthatatlan tűzben.

De ezen tartózkodási helyek nem mind ugyanazon neműek, mer van egy felettébb rettenetes sötét börtön ahol az elkárhozottak lelkei a tisztátalan lelkekkel együtt örök és olthatatlan lángtól gyötretnek, amely gyehennának, mélységnek és igazi értelemben pokolnak neveztetik. (Catechism of Trent, 1050)

II. Vatikáni Zsinat

– Amikor vége lesz a világnak, akik gonoszat tettek, előjönnek és feltámadnak az ítéletre.

Arra törekszünk tehát, hogy mindent az Úr kedvére tegyünk (vö. 2Kor 5,9), és magunkra öltsük Isten fegyverzetét, hogy szembe szállhassunk az ördög cselvetéseivel, és ellenállhassunk neki a gonosz napon (vö. Ef 6,11-13). Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31-46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol “sírás és fogcsikorgatás lesz”(Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie “Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett (2Kor 5,10. A világ végén “előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,29; vö. Mt 25,46) ( II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúció Lumen Gentium , 48, 1964 )

II. János Pál

– A pokol és örök kárhozat: azok állapota, akik véglegesen visszautasítják az Atya irgalmát.

Isten a végtelenül jó és irgalmas Atya. De az ember, aki arra kapott meghívást, hogy válaszoljon neki, sajnos szabadon dönthet, hogy elutasítsa a szeretetét és megbocsátását egyszer és mindenkorra, és ezzel elválasztja magát örökké a Vele való örömteli közösségtől. Pontosan ez az a tragikus helyzet, amikor a keresztény tan az örök kárhozatról vagy a pokolról beszél. […] A teológiai értelemben azonban a pokol valami más: ez magának a bűnnek a végső következménye, amely az ellen a személy ellen fordul, aki azt elkövette. Ez azoknak az állapota, akik véglegesen elutasítják az Atya irgalmát, még az életük utolsó pillanatában is. (John Paul II. General Audience, July 28, 1999)

XI. Pius pápa

Hogy pedig a bírói hatalmat neki az Atya adta, azt maga Jézus adja értésükre a zsidóknak, amikor azok szemrehányást tesznek, hogy a szombati nyugalmat megsértette a nyomorék ember csodálatos meggyógyításával: „Az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Ebben az is benne foglaltatik – mivel az ügyet az ítélettől különválasztani nem lehet –, hogy jutalmat és büntetést a még élő embereknek saját jogán oszt. És emellett végrehajtói hatalmat is kell Krisztusnak tulajdonítani, hiszen az ő uralmának mindenkinek engedelmeskednie kell; és ez ki is van hirdetve, éspedig a makacs emberekre kirótt büntetések terhe mellett, amelyek alól senki sem vonhatja ki magát. (Denzinger-FJ 3677 A „Quas primas” kezdetű körlevél, 1925. december 11)

XII. Pius pápa

– A legnagyobb kegyvesztés a súlyos bűn, amely által a bűnös méltó az örök büntetésre.

Egyszer már megújult (a lélek) a keresztvíz által fényes fehérségbe öltözött, de a gonosz cselekedetek által, letérve a helyes útról, ismét foltossá vált, bepiszkolódott. Amennyiben ez a vétek súlyos, elveszti az Isten kegyelmét, és az illető méltóvá válik az örök büntetésre. Van ennél nagyobb szégyen? Alapvető követelmény minden keresztény számára, hogy ne sértse meg Istent, ne vétkezzék, és megőrizze a lelkét a kegyelmi állapotban. (Pius XII. Letter to the Archbishop of Sucre – AAS 46 (1954): 525-527, August 13, 1954)

– Az Egyházé a szent kötelesség, hogy Isten és ember előtt hirdesse, és enyhítés nélkül

A hit kezdeteinek és a hit végső dolgainak a hirdetése nem csak hogy nem veszítették el időszerűségüket, hanem egyre szükségesebbé és sürgetőbbé váltak, mint valaha. Ez magában foglalja a pokolról való igehirdetést is. Kétségtelen, hogy erről a témáról méltósággal és bölcsességgel kell beszélni. De, eme igazság valós tartalmának megfelelően, az Egyháznak szent kötelessége Isten és az emberek előtt, hogy azt a hatások enyhítése nélkül úgy hirdesse, ahogyan azt Krisztus kinyilatkoztatta, és nincs semmi olyan feltétel, amely az időben csökkenthetné a szigor eme kötelezettségét… Igaz, hogy a mennyország utáni vágy már önmagában egy tökéletesebb indíték, mint az örök kárhozatról való félelem; de ez nem jelenti azt, hogy ez minden ember számára a leghatékonyabb motívum arra, hogy távol tartsa őket a bűntől, és hogy Istenhez térítse őket. (Pius XII. Address to Priests and Lenten Preachers, March 23, 1949)

A III. Velencei Zsinat (855)

– Örök harag és felháborodás: azokra, akik nem engedelmeskednek az igazságnak.

azoknak pedig, akik önzők, és akik nem elégszenek meg az igazsággal, hisznek azonban az igazságtalanságnak, haraggal és megtorlással; szorongatás és baj tölti el egészen annak az embernek a lelkét, aki gonoszat cselekszik” (Róm 2,7-9). Ugyanebben az értelemben ugyanez másutt: „Amikor, így szól, Urunk Jézus Krisztus felfedi magát az égből angyalaival, akik a hatalmát megmutatják, és lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának; ők örök kárhozattal fognak bűnhődni…, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben és csodálatos hatalmát mindazokban, akik hittek” (2Tesz 1,7-10). (Denzinger-FJ 626 A Valence-i Zsinat [Concilium Valentinum] , 855. január 8.)

Nemzetközi Teológiai Bizottság

– Az Egyház hisz abban, hogy az örök kárhozat vár azokra, akik súlyos bűnökkel terhelve halnak meg.

Az egyház hiszi, hogy létezik a végleges kárhozat állapota azok számára, akik súlyos bűnnel megterhelten halnak meg. [102] Teljesen el kell kerülni, hogy az Istennel való találkozást szolgáló megtisztulás állapotát nagyon egyszerűen ahhoz hasonlóan értelmezzük, mint a kárhozottak állapotát, mintha a kettő közötti különbség csupán az lenne, hogy ez egyik örökkétartó, a másik pedig időbeli lenne; a halál utáni tisztulás „teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől” (Hittani Kongregáció, Recentiores episcoporum Synodi , 7, p. 942.) ( Nemzetközi Teológiai Bizottság. AZ ESZKATOLÓGIA AKTUÁLIS PROBLÉMÁI 8,2. 1990 )

I. Pelagius pápa

– A bűnösöket az örök, olthatatlan tűzre adják, ahol vég nélkül fognak égni.

(A világ beteljesüléséről.) Hiszem és vallom, hogy ő…, amint felment a mennybe, úgy fog eljönni ítélni élőket és holtakat. Vallom, hogy az összes emberek, akik Ádámtól kezdve a világ beteljesüléséig születtek és meghaltak, magával Ádámmal és annak feleségével – ők nem más szülőktől születtek, hanem egyik a földből, a másik pedig a férfi oldalbordájából [vö. Ter 2,7.22] teremtetett – akkor fel fognak támadni és odaállnak „Krisztus ítélőszéke elé, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (Róm 14,10; 2Kor 5,10); és bizony az igazakat az Isten legbőkezűbb kegyelme által, mint „az irgalom dicsőségre előkészített edényeit” (vö. Róm 9,23), az örök élet jutalmával fogja megajándékozni, őket, akik már az angyalok társaságában, bukásuknak már minden félelme nélkül, vég nélkül győzedelmeskedni fognak; a gonoszokat pedig, akik saját akaratuk döntése szerint végig megmaradnak „a harag edényeinek, amelyek megértek a pusztulásra” (Róm 9,22), akik az Úr útját vagy nem ismerték el magukénak, vagy megismerték, de különböző kötelességszegések hálójában elhagyták, az örök és kiolthatatlan tűz büntetésének, hogy vég nélkül égjenek, a legigazságosabb ítélettel át fogja adni. (Denzinger-FJ 443 I. Pelagius pápa hitvallása)

Bellarmin Szent Róbert

– A halál után nincs lehetőség a megbánásra, és a poklon kívül nincs hely a törlesztésre.

És a történelem minden tanítója, vagy megfigyelője lehetetlen, hogy ne lenne tudatában annak, hogy mi történik körülötte. Nem lehet, hogy ne tudná, hogy az a szabály az ember számára, hogy a gonosz életnek a nyomorúságos halál vet véget, és hogy az kivétel, ha egy bűnös boldogan hal meg; és, másrészt, az ritkán fordul elő, hogy azok, akik jól és szentül élnek, azok számára egy szomorú és nyomorúságos vég következzék, hanem inkább a sok jó és jámbor ember halála után eljut az örök örömök birtoklására. Azok a személyek túl merészek és igen vakmerők, akik az örök boldogság, vagy az örök gyötrelem ilyen fontos kérdésében, a halálos bűn állapotában merészelnének továbbra is maradni akár még egy napig is, látva, hogy lehet, hogy meglepi őket a halál bármelyik pillanatban, és a halál után nincs helye a bűnbánatnak, és a pokolból nincs megváltás. (Saint Robert Bellarmine. The Seven Words on the Cross, Ch. VI)

Liguori Szent Alfonz

– Az Isten irgalmába vetett meggondolatlan bizalom több lelket juttat a pokolba, mint az Ő igazságossága

A tudós szerző azt mondja, hogy az Isten irgalma több lelket küld a pokolba, mint az Ő igazságossága; a bűnösök számára az isteni irgalomban való bizakodás esetén bekövetkezhet, hogy folytatják a bűnt, és így elvesznek. Isten irgalmas. Ki tagadja? Nagy az Ő irgalmassága, de vajon nem küld a pokolba oly sok embert minden nap? Isten irgalmas, de Ő igazságos is; és ezért köteles büntetni azokat, akik megsértik. Ő irgalmasságot mutat; de kinek? Annak, aki féli Őt. Ő irgalmasságot mutat az Őt félők iránt. Mint az atya együttérzést mutat az ő gyermekei iránt, úgy mutat az Úr irgalmat azok iránt, akik félik Őt. (Zsolt 102. 11,13) (Saint Alphonsus de Liguori. Preparation for Death, part III, consideration 23, n. 2)

Aquinói Szent Tamás

– A semmirekellők ítélete keserű, igazságos és örökké tart.

Amikor azt mondom, a tűz lángjában, akkor azzal foglalkozik, hogy egyaránt megbüntesse a gonoszt és megjutalmazza a jót; de a gonosznak a megbüntetésében kegyetlennek, igazságosnak és öröknek mutatkozik. Aztán azt mondja, bosszút állva, ez azt jelenti, hogy elítélve az elkárhozottakat a lángoló tűzre, hamuvá változtatva a föld színét, elpusztítva az elítélteket és elvetve őket örökre. […] Ez a büntetés örök, mert ők örök pusztulás büntetését szenvedik […], amelyről azt mondta, hogy olyan lesz, hogy azt mondják, mindörökké haldoklik: “A halál lesz a pásztoruk” (Zsolt 48,15). “A féregük nem hal meg” (Iz 66,24); “Sem tüzük kialszik.” (Saint Thomas Aquinas.Commentary on the Second Letter to the Thessalonians, c. 1, lect.2 – 2Thess1: 6-12 – Spanish)

Szalézi Szent Ferenc

– Ami a poklot elviselhetetlenné teszi az az, hogy az örök szenvedés örök kétségbeesést szül.

Miként az imént leírt város szerencsétlen lakosai a borzalom tengerében, éppúgy vannak az elkárhozottak a pokol örvényében. Minden érzékük, testük minden része kimondhatatlan gyötrelmeket szenved; amiként ugyanis minden képességeiket a vétkezésre fordították, éppúgy szenvedik mindazon kínokat, melyekre a bűn rászolgált. Szemeik a bűnös tekintet miatt az ördögnek borzasztóan rút alakját s az egész pokolnak képét fogják látni. Egyebet sem lehet majd hallani mint sírást, jajveszékelést, kétségbeesést, káromlást, ördögi beszédeket, melyek mindmegannyi gyötrő büntetései a hallás által elkövetett vétkeknek, s ugyanez áll a többi érzékről is. E gyötrelmeken kívül még egy sokkal nagyobb is lesz, t.i. a mennyei dicsőség elvesztése, melyet az elkárhozottak sohasem fognak meglátni. Örömteljes volt Absolon élete Jeruzsálemben, mégis ama fájdalom, hogy atyját két évig nem volt szabad látnia, sokkal súlyosabb volt reá nézve, mint száműzetésének minden egyéb keservei. Ó én Istenem, mily kínos, mily gyötrelmes lesz látásodtól, szeretetedtől örökre megfosztva lenni! Fontold meg különösen, hogy e gyötrelmek örökké tartanak, ami már egymagában is elviselhetetlenné teszi a poklot. Ó, ha már a csekély láznak a heve is hosszúvá s nehézzé tesz egy rövid éjszakát: milyen lesz akkor a pokolnak rettenetes éjjele, mely örökkévalóság s a gyötrelmek tengere egyúttal? S ebből az örökkévalóságból örökké tartó kétségbeesés, szörnyű káromlás és végnélküli való düh származik.  (Forrás: Szalézi Szent Ferenc Filótea 1.15 (Elmélkedés a pokolról)

Sziennai Szent Katalin

– Aki nem változtat az életén, annak dorgálással és szemrehányással teli örök ítéletben lesz része.

[A mi Urunk, Jézus Krisztus] Ó, drága leányom, ezt a szolgámat Igazságom hídjára állítottam, hogy nektek vándoroknak szent Egyházam szentségeit osztogassa. Ő pedig [egy papról van szó] a híd alatt, a nyomorult folyóban tartózkodik, s ott teljesíti be szolgálatát a világ nyomorúságainak és élvezeteinek folyójában. Nem veszi észre, hogy a halál hullámai elérik, s így uraival, az ördögökkel együtt – akiknek szolgált, és akiknek minden fenntartás nélkül megengedte, hogy bevigyék a folyóba –, ha nem javul meg az örök kárhozatra jut, olyan dorgálások és szemrehányások közepette, melyeket nyelvvel nem volna képes elmondani. És neki sokkal rosszabb lesz, mint egy világinak, mert ugyanaz a bűn benne nagyobb büntetést kap, mint egy világiban, és ő nagyobb szemrehányásra méltó, és ellenségei a halál pillanatában majd fogják is vádolni, miként mondtam neked. (Sziénai Szent Katalin: Dialógus 130. sz. Saint Catherine of Siena. Dialogue, no. 130)

Lyoni Szent Irenaeusz

 Ők (a bűnösök) maguk az okai, a bennük lakó örök sötétségüknek.

De Isten, előre ismerve mindent, alkalmas lakást készített mindkettő számára, kedvesen beöltöztetve őket abba a fénybe, amely után vágyakoztak, azokat, akik vágyakoznak a romolhatatlanság fényére, és hozzá is folyamodnak; de azoknak, akik megvetik, és csúfolódnak ezen, akik kerülik, és távol tartják magukat ettől a fénytől, és akik úgy tesznek, mint a vakok, azoknak megfelelő sötétséget készített, akik ellenzik a fényt, és megfelelő büntetést azoknak, akik megpróbálják elkerülni azt, hogy alávessék magukat Neki. Az Istenhez való eljutás örök nyugalom, ugyanígy azoknak, akik kerülik a fényt, van egy hely, amely az ő menekülésüknek felel meg; azoknak, akik menekülnek az örök pihenés elől, van egy lakóhely, amely összhangban van az ő menekülésükkel. Azon személyek, akik kerülik a nyugalmat, jogosan merülnek bele a büntetésbe, és azoknak, akik kerülik a fényt, igazságosan kell majd a sötétben élniük. Mert mint az időbeli fény esetében, akik kerülik azt, magukat juttatják a sötétségbe, úgy maguk válnak az okává annak, hogy megfosztják magukat tőle, és maguk gondoskodnak arról, hogy sötétségben éljenek; és, amint már megfigyeltem, nem a fény az oka ilyen [szerencsétlen] feltétel fennállásának, amely rájuk vonatkozik; így azok, akik menekülnek Isten örök fényétől, mely magában foglalja az összes jó dolgot, maguk az okai annak az örök sötétségben való lakozásuknak, hogy hiányában vannak minden jó dolognak, hogy immáron magukat [szállították] egy ilyen természetű hajlékba. (Saint Irenaeus of Lyons. Against Heresies Book IV, Chapter 39, no. 4)

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 40
Tegnapi: 123
Heti: 308
Havi: 2 178
Össz.: 480 316

Látogatottság növelés
Oldal: keresztény tanítások
"Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok." Mt 24:42 - © 2008 - 2024 - azidokvege.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »