Dr. Drábik János, közíró, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztője 1938. június 9-én született Budapesten. 1960-ban fejezte be tanulmányait az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán, 1968-ban pedig az ELTE Bölcsész Karán, ahol filozófiát tanult. 1971-ben ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát tett, előzőleg pedig a MUOSZ Újságíró Iskoláját is elvégezte. 1979 novemberéig különböző jogi, szerkesztői és államigazgatási munkakörökben dolgozott. Amerikába történő távozását megelőzően az ERBE jogi osztályát vezette. A New York University-n folytatta tanulmányait és 1981-ben bejegyzett jogtanácsos lett New York Államban. 1983-ban Münchenbe került a Szabad Európa Rádióhoz, ahol Kézdi Pál néven írt. Sorozatot írt többek között a sztálinizmusról, az amerikai alkotmányról, a neokonzervativizmusról, a Szovjetunió történetéről. Öt éven keresztül szerkesztette a világgazdasági magazint, és a demokratikus intézmények működését elemző “Nyugati Úton“ c. programot. 1989. februárjában a Szabad Európa és a Szabadság Rádió elnöke a "Superior Performance Award" kitüntetésben részesítette az 1988-ban nyújtott teljesítményéért, elsősorban az amerikai alkotmányról készült 32 részes sorozatáért. 1983-tól aktívan részvett a müncheni Széchenyi Kör tevékenységében, ahol több előadást is tartott. 1993-1998-ig a Széchenyi Kör titkára volt. Rendszeresen írt a Münchenben megjelenő Nemzetőr c. lapba, és más magyarországi napi- és hetilapokba. Ma a Leleplező c. könyvújság főmunkatársa, továbbá 20 könyv szerzője.
Az illuminátus háttérhatalom kidolgozott még a XX. század elején Amerikában egy olyan faji stratégiát, amelyet más kisebbségekre is alkalmaztak a multikulturális és a nembeli különbözőség alapján. Thomas Abernathy lelkész a következő idézetet olvasta fel az Egyesült Államok törvényhozásában, amelyet 1957. június 7-én hivatalosan is rögzítettek a Kongresszus jegyzőkönyvébe. Abernathy az idézetet aWashington Star című lapból vette:
„Fel kell ismernünk, hogy pártunk (a Kommunista Párt – D.J.) leghatalmasabb fegyvere a faji feszültség szítása. Bevíve a színes fajok tudatába, hogy évszázadokon át elnyomták őket a fehérek, meg tudjuk nyerni a színes-bőrűeket a Kommunista Párt számára. Amerikában kifinomult győzelem elérése a célunk. Miközben lázítjuk a néger kisebbséget a fehérek ellen, egyidejűleg el kell ültetni a fehérekben a bűntudatot azért, hogy kizsákmányolták a négereket. Támogatni fogjuk a négereket, hogy sikeresek legyenek az élet minden területén, az értelmiségi pályákon, valamint a sport és a szórakoztatóipar területén. Ha presztízse lesz a négernek, akkor már összeházasodhat a fehérrel, és beindul az a folyamat, amely megnyeri ügyünknek Amerikát.”
A Washington Star azonban hírlapi kacsának minősítette a hasábjain megjelent idézetet és bocsánatot kért érte. Az idézet tartalma azonban arra utal, hogy annak megfogalmazója ismert személy, Israel Cohen (1879-1961), aki termékeny cionista szerző és aktív kommunista volt. Harminc könyvet írt és ő írta az előszótIsrael Zangwill „A zsidó koldusok” című könyvéhez.
Az Abernathy által felolvasott idézettel az is a probléma, hogy az utána bekövetkezett események megerősítették. Egy újabb „hírlapi kacsáról” bizonyosodott be, hogy az utólag bekövetkezett történelmi események igazolják. Israel Cohen emellett a Cionista Világszervezet főtitkára is volt. Ez azt is jelzi, hogy a cionizmus és a kommunizmus már ekkor közel állt egymáshoz.
Henry Makow[1] állapítja meg, hogy a nemzetközi zsidók és más globalisták a Rothschildok világkormány létrehozására törekvő programjának a szolgálatában állnak. A nemzeti zsidók elsősorban annak az országnak az elkötelezettjei, amelynek az állampolgárai. Ilyen volt Benjamin Freedman.
Myron Fagan, aki sikeres Broadway-szerző és színházigazgató volt, 1910-ben egy fogadáson találkozott Israel Cohen-nel, valamint Israel Zangwill-val és George Bernard Shaw-val. Zangwill „Olvasztótégely” című drámájának a bemutatóját ünnepelték. Fagan tudta, hogy mindhárman a baloldali Fábiánus Társaság tagjai. Ekkor közölte Israel Cohen Myron Fagan-nal, hogy humanistaként meg akarja írni az „Olvasztótégely” folytatását „Egy faji program a XX. század számára” címmel. Fagan ekkor még nem ismerte fel, hogy az „Olvasztótégely” rejtetten azt az üzenetet közvetíti, hogy az eltérő fajú emberek miként győzedelmeskedhetnek a fehérek előítéletei felett. A darabnak ez a mondanivalója valójában már annak a kommunista kampánynak a részét képező propaganda volt, amelynek az volt a célja, hogy elültesse a liberális fehérekben a bűntudatot.
Az „Olvasztótégely” kifejezés az etnikai asszimiláció metaforája. Az ezt a címet viselő Broadway darabot 1909. szeptember 6-án mutatták be New York-ban és 136 előadást ért meg. A darabot Theodore Roosevelt korábbi elnök is megnézte és a színház páholyából ezt kiáltotta: „Ez nagy színmű Mr. Zangwill, ez egy óriási darab!”
A darab hőse, Dávid, kivándorol Amerikába az 1903-as pogrom után, amelyben egész családját megölték. Ezután komponál egy szimfóniát „The Crucible” (olvasztótégely, tűzpróba) címmel. Ebben reményét fejezi ki, hogy eljön az a világ, amikor minden etnikai különbség eltűnik. Beleszeret egy keresztény orosz emigráns leányba, Verába. A dráma csúcspontja az a pillanat, amikor Dávid találkozik Vera apjával, aki az az orosz katonatiszt, aki felelős Dávid családjának a meggyilkolásáért. Vera apja elismeri bűnösségét, a kialakuló összhang jelképes szimfóniája összebéküléssel folytatódik. Dávid és Vera boldogan él együtt, és még a függöny lehullása előtt megegyeznek a főszereplők, hogy összeházasodnak.
Az „Olvasztótégely” és az Israel Cohen által írt „Egy faji program a XX. század számára” szerves egységet alkotott. 1957-ben, amikor Fagan elolvasta a Washington Star-ban az idézetet az iskolai szegregációról szóló vita kapcsán, megértette az összefüggéseket. 1966-ban így emlékezett erre:
„A könyvet 1913-ban jelentették meg… Az NAACP-t (Nemzeti Szövetséget a Színesbőrűek Támogatására) és az ADL-t (Rágalmazás-elleni Ligát) a bankárok csaknem egyidejűleg hozták létre, hogy megvalósítsák az elfogadott irányelveket. Mindez fél évszázaddal ezelőtt történt. Lehet-e kétségünk afelől, hogy a kitűzött cél a jelenlegi néger felkelés, a Fekete Forradalom beindítása volt?”
„Ha ez nem elég bizonyíték, 1935-ben a Kommunista Párt „Munkáskönyvtár Kiadója” megjelentetett egy pamfletet „Négerek a Szovjet Amerikában” címmel. Ez arra biztatta a négereket, hogy lázadjanak fel, különösen a Délen, és hozzanak létre ott egy szovjet államot, majd pedig kérjék felvételüket a Szovjetunióba… A pamflet magától értetődőnek tekintette, hogy a lázadást valamennyi Amerikai Vörös támogatni fogja és a röpirat 38. oldala azt ígérte: a szovjet kormány több előnyt biztosítana a négereknek, mint a fehéreknek és ’minden négerekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és előítélet’ bűncselekménynek számítana a forradalmi törvények értelmében.”
„Amikor Abernathy publikálta Israel Cohen idézetét a kongresszusi jegyzőkönyvben, akkor mi (Filmképző Szövetség) azonnal megjelentettünk egy ’Új Bulettin’-t, amelyben az egész történetet nyilvánosságra hoztuk – és felhívtuk a figyelmet a várható néger felkelésre…”
„Eltelt két év és senki sem próbálta tagadni a kérdést, de hirtelen két év után, mialatt az ADL és a hasonló csoportok felkutatták a könyv összes kópiáját és elpusztították őket, bejelentették, hogy az egész ügy egy csalás és hogy soha nem létezett ilyen könyv és soha nem is élt egy ’Israel Cohen’ nevű személy… Miért kellett nekik két évig várniuk? És miként tagadhatták le egy Israel Cohen nevű írónak a létezését annak tudatával, hogy hány könyvet írt? Rendelkezem ezeknek a könyveknek a példányaival. Ennél még fontosabb az, hogy Israel Cohen az elsőszámú irányítója volt a ’Fábiánus Szocialistáknak’ és a ’„Kommunista Mozgalomnak’ – én tehát találkoztam vele személyesen, amikor sor került ennek a könyvnek a megvitatására egy banketten.” – Fagan – „Az ENSZ-t az Illuminátusok hozták létre” (UN is Spawn of the Illuminati), 1966
Henry Makow Myron Fagan tényállításaihoz több megállapítást is fűz. Rámutat, hogy mind a kommunizmus, mind a cionizmus olyan, mint egy ollónak a két ága, a Rothschildok szolgálatában áll és céljuk a bankárok világdiktatúrájának – amely jelenleg ’globalizációnak’ álcázza magát – a megvalósítása.
A kommunizmus és a cionizmus útján a Rothschildok megtévesztettek sok zsidót, amikor megvalósították tébolyult tervüket az emberiség szolgaságba taszítására. Szerencsére a zsidók többségét nem sikerült rászedni. Ők vagy közömbösek, vagy pedig ellenzik a világkormányt és a háborút. Programjukhoz tartozik a nőknek és a kisebbségeknek az előtérbe helyezése azért, hogy aláássák a nyugati társadalom európai heteroszexuális keresztény karakterét. Ezért a tömeges bevándorlás és a különböző fajúak közötti vegyes-házasság.
Amit modern kultúraként és politikaként nyújtanak (TV, filmek, irodalom stb.) merő propaganda és a társadalom manipulálása. A „szexizmusnak” és a „rasszizmusnak” a szidalmazása valójában a nembeli és a faji különbség aláásására szolgál.
A bűntudat erős fegyver a kezükben. A nőknek megtanítják, hogy évszázadokon át elnyomták őket azért, hogy gyermekeket neveljenek, miközben a férfiak kemény munkát végeztek és meghaltak a csatatereken. Az illuminátusok arra is használták a bűnt, hogy ily módon adjanak cionista és kommunista ügynökeiknek mentességet és védettséget. Az antiszemitizmus egy hírlapi kacsa, amelyet annak az ellenzéknek a semlegesítésére használnak, amely ellenzi azt, hogy egy mindent átható okkult hatalom az egész emberiséget szolgaságba taszítsa.
Henry Makow utal egy másik hírlapi kacsának minősített dokumentumra, a „Cion Bölcseinek a Jegyzőkönyveire”, és idézi a következőket belőle:
„Ki fogjuk törölni az emberek emlékezetéből a korábbi évszázadok valamennyi tényét, amely nem kívánatos a számunkra és csak azokat hagyjuk meg, amelyek emlékeztetnek a gój kormányok által elkövetett összes hibára.”
Makow ehhez még hozzáfűzi, hogy „soha nem fogjuk megtudni, hány könyvet tüntettek el a szuperbankárok ahhoz hasonlóan, ahogyan nyoma veszett az Egy faji program a XX. század számára (A Ratial Program for the Twentieth Century) című könyvnek”.
Makow hangsúlyozza, hogy az embereket érdemeik és nem faji vagy nemi hovatartozásuk alapján kell megbecsülni. A bankárokat valójában nem a nők, a homoszexuálisok és a kisebbségek sorsa érdekli. A felsoroltak mind csak eszközök céljaik eléréséhez. A nyugati társadalmak a központi bankárok által vezetett sátánista kultusz, a kabbalista szabadkőművesség uralma alá kerültek.
A cionizmus és a kommunizmus is a szabadkőművesség egy-egy tagozatának tekinthető. Nem véletlen, hogy jelképük a piramis és Hórusznak a szeme, ami rákerült az USA dollárra, és szinte mindenütt megtalálható a tulajdonukban lévő korporációk logóin. A sikeres karrierhez az ő szolgálatukba kell állni. Létrehozták sátánista hatalmi struktúrájukat, az Új Világrendet, amit Henry Makow szerint folyamatosan le kell lepleznünk, és aminek minden rendelkezésünkre álló eszközzel ellent kell állni.
[1] Is Jewish Plan for Racial Strife Another „Hoax”? – Letöltve 2013. június 13-án.
A lap és a mellékelt tanulmány szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.
www.drabikjanos.com
A világ helyzete a XXI. század elején
2015. augusztus 22. szombat
A pénzhatalmi világelit – amelynek szerves részét alkotja a japán uralkodóréteg és az afroázsiai, valamint a latin-amerikai országokat velük együtt kizsákmányoló helyi kozmopolita és komprádor kollaboránsok – olyan pénzügyi és gazdasági rendszert hozott létre, amely világszinten átcsoportosította az egész emberiség vagyonát.
A világelit által létrehozott komplex és hatékonyan működő rendszer Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, vagyis az Első Világban, lehetővé tette az elit számára a munkaerő intenzív kizsákmányolását. Ugyanez a rendszer Kínában, a Szovjetunió utódállamaiban, valamint az egykori szocialista világrendszerhez tartozó országokban – vagyis a Második Világban – biztosította a munkaerőnek a még intenzívebb kizsákmányolását.
A Harmadik Világban lehetővé tette a hatalmi elitek számára a parasztság, a bennszülött közösségek és városlakók erőforrásainak az elvételét, a Negyedik Világban pedig faji háborúk egész sorozatának a megindítását a legszegényebb népek ellen. A brutális vagyonszerző háborúk óriási mértékben hozzájárultak az európai és észak-amerikai uralkodó osztályok gazdagodásához. Az eddigi fosztogató és népirtó háborúk között is a legvészjóslóbbnak most folyik az előkészítése. A pénzhatalmi világelit szó szerint meg akar szabadulni a legszegényebbektől, akikre már nincs szüksége ahhoz, hogy tovább halmozza, centralizálja és koncentrálja a rendelkezésére álló vagyont.
A globális pénzimpérium tudatosan törekszik a számára felesleges munkaerő megsemmisítésére. Ezek a százmilliók már nem növelik a pénzhatalmi világelit vagyonát, ugyanakkor óriási fenyegetést jelentenek jelenleg meglévő pénzügyi, gazdasági és politikai hatalmára. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évtized legerőszakosabb háborúira az euró-atlanti térség országai részéről a legszegényebb országok ellen került sor a világ különböző térségeiben.
A nyugati féltekén Haiti és Honduras volt az ismétlődő euró-atlanti agresszió célpontja. A Közel-Keleten a pénzhatalmi világelit birodalma, az euró-atlanti térség, nyíltan támogatja azt a Szaúd-Arábiát, amelynek abszolutista rendszere rátámadt a Közel-Kelet legszegényebb országára, Jemenre. Dél-Ázsiában az Egyesült Államok és NATO szövetségesei mondvacsinált ürüggyel támadtak rá a térség legszegényebb országára, Afganisztánra. Megöltek és elűztek szülőföldjükről szegény parasztok és afgán polgári személyek millióit.
Az euró-atlanti hatalmak Afrikában bombázták és elfoglalták Szomáliát, Csádot, Malit. Valamennyien a térség legszegényebb népei élnek ezekben az országokban.Miután a Washington vezette NATO szétbombázta Líbiát, másfél millió Fekete-Afrikából származó líbiai veszítette el unkahelyét és vált etnikai tisztogatás áldozatává. Tömegesen menekülnek az erőszak és a nyomor elől Európába, de ezt ugyanazok a hatalmak, akik szétbombázták Líbiát, önérdekeiket védve természetesen akadályozzák.
Az EU centrum-országaiban sok görög, spanyol, portugál vendégmunkás dolgozott. Közülük is sokan elveszítették munkahelyüket és munkanélküliként kell elviselni az országukat sújtó megszorító programokat. Ezek lehetővé teszik a pénzhatalmi világelit számára, hogy az államok eladósításával, a gazdaság átstrukturálásával a munka eredménye a pénzügyi szektor tulajdonosaihoz áramoljon.
Az Egyesült Államokban a statisztikusok szerint másfél millió fekete „hiányzik” az ipari méretű bebörtönzések, a rendőri erőszakosságok és a korai halálozás következtében. Az amerikai indián lakosságot is folyamatosan fosztogatják és a szövetségi, valamint a tagállami kormányzás következményeként nagyon rövid az átlagos életkor. Szülőföldjüket átengedték az agro-biznisz elit számára. A „latinónak” nevezett milliók feláldozhatók és folyik a lecserélésük új modern technika bevezetésével. Az éghajlatváltozás is sújtja őket, mert a Kaliforniában dúló szárazság miatt nincs szükség a munkájukra.
A Levantei Térség legszegényebbjei a palesztinok. Országuk területének elrablása és betelepítése szünet nélkül folyik. Irakban és Szíriában is több százezren haltak meg és több millióan váltak hontalanná. Valamikor itt művelt és gazdaságilag, társadalmilag jól boldoguló lakosság élt. Most gyökértelenné válva a törzsi erőszak viszonyai között kell élniük.
A megtámadott szegény országokban már nincsenek olyan erőforrások és lakosok – Irak és Szíria kivételével –, akik alkalmasak a folyamatos fosztogatásra. A gyarmati időszakban a gyarmattartó országoknak szüksége volt arra, hogy ezek az emberek a rendelkezésükre álljanak a birodalom zsoldosaiként, vagy olcsó kuliként.
A szegény országoknak a folyamatos bombázása szétzúzta azokat a háztartásokat, közösségi településeket, alapvető élelmiszertermelő régiókat és a tiszta vízhez való hozzáférést, amelyek nélkül nincs túlélés. Ezenfelül folyamatosan ki vannak téve a rakéta és robotrepülőgépek támadásainak. A célponttá vált lakosság nem tud regenerálódni, szaporodni védelem nélkül. Nem működnek a társadalmi és közösségi szervezetek. Mindez kívánatos cél, mert ezek az emberek feleslegesek a pénzhatalmi világelit Új Világrendje számára. Nem véletlen, hogy a terror elleni háborúnak ezek a melléktermékei szinte kivétel nélkül mind a Negyedik Világhoz tartozó legszegényebb országokban történnek.
James Petras szociológus, a New York államban fekvő Binghamton Egyetemnek az emeritus professzora írja[1]: amikor a liberálisok és a baloldaliak bírálják, hogy a pénzimpérium robotgépei miért polgári személyeket ölnek meg fegyveres terroristák helyett, rosszul értelmezik a pénzhatalmi elit politikájának a lényegét. A terrorizmus elleni háború elsődleges célja az, hogy lehetőleg minél nagyobb számban ölje meg a lehető legrövidebb idő alatt a legszegényebbeket, akik feleslegessé váltak.
A pénzhatalmi világelit tagjai nem szoktak panaszkodni azért, hogy tömegesen pusztulnak a legszegényebbek, és ezért ez veszélyezteti a pénzimpérium profitjának a növekedését, és vagyonának a gyarapodását. A szegények már nem számítanak, ha profitról és termelékenységről van szó. Sem termelőként, sem fogyasztóként nincsenek jelen a világpiacon. Ezzel szemben létezésük folyamatos terhet jelent, nem csak azért, mert el kell őket tartani. Az elit által látogatott luxuskörnyezetben nem kívánatos a jelenlétük. A kétségbe esett potenciális bűnözőt testesítik meg a szupergazdagok számára. Ők azok, akikből terroristák lehetnek. A pénzhatalmi elit ezért azt részesíti előnyben, hogy ezek szép csöndesen szűnjenek meg létezni. Ha pedig a háború sújtotta szegény országokban a háborúzó hadurak megölik őket, a világ csak biztonságosabb lesz és még vonzóbb a vagyonosodás számára.
Petras szerint napjainkban a népirtásra nem koncentrációs táborokban elrejtve kerül sor, hanem az egykor nagyon is virágzó élőhelyeken és dolgozó közösségekben. A gázkamrákat és titkos krematóriumokat felváltották az emberi életnek véget vető, nyíltan gyújtogató, elégető eszközök. Ezek felgyújtják és megsemmisítik a lakótérségeket, munkahelyeket, elpusztítják a házi állatokat, nyájakat és a gabonamezőket. Azok, akik túlélik a bombázásokat, azok éheznek, helyhez vannak kötve, alul tápláltak és ki vannak téve a legkülönfélébb betegségeknek. A népirtás ténye nemcsak ismert, de kellően dokumentálva van. Mégis megfeledkeznek róla. A fejlett ipari országokban dolgozó fehér munkások nem vesznek tudomást ezekről a tényekről, még kevésbé fejezik ki szolidaritásukat a birodalmi népirtás áldozataival szemben. A pénzuralmi világrend irányítóit nem érdekli millióknak ez a pusztulása, mert ez nem érinti már profitjukat és gazdagodásukat. Akiknek azonban az életéről van szó, kénytelenek valamilyen módon reagálni:
Az első ilyen válaszuk a tömeges elvándorlás, ha lehet, akkor az első világba. Itt nem fogják őket bombázni, sem megerőszakolni, sem halálra éheztetni.
A második válaszuk, ha vidékről a nagyobb városokba költöznek azt feltételezve, hogy ott nagyobb a közbiztonság. Valójában az ilyen nyomornegyedekbe koncentrálódó lakosságot könnyebb elpusztítani a bombázásokkal.
A harmadik válaszlehetőség, hogy nyugodtabbnak vélt vidéki helyekre költöznek, ahol földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozhatnak. De ma már ez se menedék a számukra, mert a robot eszközök utánuk mennek és folyamatosan pusztítják őket.
A negyedik válaszlehetőség, hogy a szomszédos országokba menekülnek. Itt azonban a helyi rendfenntartók erőszakkal táborokba terelik őket, amely a többség számára kilátástalan nyomort és zsákutcát jelent.
Az ötödik választási lehetőségük az, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel ellenállnak. Ennek is több változata van. Az egyik a spontán felkelés, amikor a visszaélés mértéke már elviselhetetlen. Az ellenállás megnyilvánulhat a helyi együttműködők, hatóságok és rendfenntartók megtámadásával, vagy csak az elérhető élelmiszer raktárak és üzletek kirablásával. Az ilyen spontán akciók rendszerint rövid ideig tartanak. Egyre többen a fegyveres ellenállást válasszák és a legkülönfélébb fegyveres csoportokhoz csatlakoznak. Ezek olyan vallási, etnikai csoportok, szervezetek, akik már szervezetten próbálnak bosszút állni az őket sújtó népirtásért. Egyszerre érlelődik a totális háború felülről és kívülről, belülről és alulról is.
A XXI. században a népirtás elszenvedői már gyökeres változást akarnak. A gyarmatosítás korszakában azért kellett az alul lévőket, a hátrányos helyzetűeket elnyomni, hogy jobban ki lehessen zsákmányolni munkaerejüket és könnyebben el lehessen venni erőforrásaikat. A XXI. században ezek az alul lévők, hátrányos helyzetűek feleslegessé váltak a globális pénzimpérium számára, mert már munkájukon nem tud profitot termelni magának és ezek a milliók és százmilliók ily módon feleslegessé váltak. Valójában még előttünk áll a nagy leszámolás a megsemmisítők és azok között, akik nem hagyják magukat megsemmisíteni, akik túlélésükért a végsőkig hajlandók küzdeni.
Felhasznált forrás: http://petras.lahaine.org/?p=2033
A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.
forrás: www.drabikjanos.com
